4. fejezet: Fürdőszoba

Csááá. :D 

4. rész, hölgyeim és uraim. 

Következő nem tudom, lesz-e a héten, igyekszem, csak a jövő hetem elég húzós lesz... :/

Jó olvasást! 

xx. S

_________________________________________________________________________________________________________________

4. fejezet: Fürdőszoba

Stella szemszöge

Reggel ruhában ébredek a szobánkban, amit először nem értek, aztán beugrik: tegnap a hazaúton bealudtam… Megfordulok, felkönyökölök, és meglátom, ahogy Zayn édesen alszik velem szemben.

Talán butaságnak hangzik, de nagyot nőtt a szememben, hiszen nem vetkőztetett le, nem nyúlt hozzám. Oké, talán az is közrejátszik a dologban, hogy Liam bulija után mindenki hulla fáradt volt, viszont ismerem Őt annyira, hogy ilyen esetekben nem tudja, mi a fáradtság... 

Mosolyogva nézem egy darabig, aztán lágy csókot lehelek az ajkaira, amitől álmában elmosolyodik. Felkelek, és elmegyek zuhanyozni.

Miután végzek, magam köré csavarom a törülközőt, és fogat mosok. Eközben a tükörben méregetem magam, ami már egy ideje elmaradt, mivel nem volt időm se rá…

Aztán hirtelen benyit Harry. Annyira megijedek, hogy majdnem leesik rólam a törülköző, ahogy megugrok, de idejében elkapom.

 - Harry? – felvont szemöldökkel meredek rá, próbálom leplezni a zavarom. Jó alaposan végigmér, nekem meg paradicsom vörös lesz a fejem. – Mit szeretnél? – kérdezem.

 - Hát csak… - nyel egy nagyot. – Reggeli nemsokára – nyögi ki. - Bocs, bárki nőjéről van szó, egy szál törülközőben látni... Hú - tágul ki a szeme. 

 - Miért nem szóltál Zaynnek, vagy egyáltalán miért nem kopogtál? – nézek rá, még mindig felvont szemöldökkel.

 - Mert Zayn alszik…

 - Azért nem kopogtál – biccentek. Ez tényleg ennyire idióta, vagy csak engem néz annak?

 - Mindegy. Szóval izé… Ébreszd fel, vagy valami… - vakarja meg a tarkóját, aztán kimegy, és óvatosan becsukja maga mögött az ajtót. Megforgatom a szemem, majd nemsokára kiosonok ruháért.

 - Jó reggelt! – hallom meg Zayn hangját mögülem, miközben a szekrényben kotorászom. Megpördülök a tengelyem körül, és drága szerelmem vigyorgó arcával találom szembe magam, ahogy Ő lazán fekszik az ágyon.

 - Neked is – biccentek enyhén (feel the irony...) vörös fejjel, majd rögtön visszafordulok a ruhákhoz. Bár nem biztos, hogy ez jó ötlet.

 - Mi az, már puszit se kapok? –  szólal meg méltatlankodva, hangja egyre közelebbről hallatszik. Aztán két erős kart érzek a derekam köré fonódni. Zayn óvatosan visszafordít, aztán hosszan, érzékien megcsókol.

 - Mindenképpen kaptál volna, csak miután felöltöztem – nevetek fel halkan, teljesen elveszve a szemeiben.

 - Erről jut eszembe! – vigyorodik el, karjait még mindig a derekamon tartva. – Arra ébredtem, hogy beszélgetnek a fürdőben, és aztán Harry égővörös fejjel csusszant ki az ajtón, aztán megmerevedett, hosszasan bámult rám, még vörösebb lett a feje, és kirohant – röhög fel.

 - Jaa, rám nyitott, amikor fogat mostam – vonom meg a vállam. - Kicsit sem volt gáz...

 - Hát te még Mr. Styles-t is zavarba tudod hozni – kuncog, majd ismét megcsókol.

 - Zayn, ha reggelizni akarunk, akkor én mennék öltözni! – tolom el magamtól óvatosan. Legalábbis próbálom.

 - Nem kaphatnék reggelire mást? – néz rám boci szemekkel.

 - Vagyis? – vonom fel a szemöldököm.

Ő beharapja az alsó ajkát, és végignéz rajtam. Aztán sokatmondón újra a szemembe néz.

 - Nem-nem – rázom a fejem. – Ennyire nem vagyok könnyűvérű! – kacsintok rá, és bevonulok a fürdőbe; ruhákkal együtt. A fejemet csóválva teszem le a ruháimat a kis komódra. 

Felveszek egy fehér, ujjatlan, lenge és szaggatott aljú amerikai zászlós pólót, alá egy fekete toppot, és egy farmer sortot. Nyakláncnak egy fehér álomfogót és egy napszemüveget akasztottam a nyakamba, mindkettő hosszú láncon van medálként.

Mire kijövök (még a hajamat is ki kellett vasalni... őrület, mindig visszagöndörödik), Zayn is elkészül még a séróbelövéssel is, ami azért nem kis dolog.

 - Itthonra minek csinálod meg a hajad? – nézek rá értetlenül. – Akkor is nagyon cuki vagy, amikor felébredsz! - vigyorodok el.

 - Azt akarod mondani, hogy kócos hajjal is sexy vagyok? – pillant rám a tükörből, szintén vigyorogva.

 - Azt – harapom be az ajkam, ő pedig mosolyogva odajön hozzám. A derekamat kezdi cirógatni, és épp mondani akar valamit, de lentről meghalljuk Louis hangját.

 - Niall te szemétláda éhenkórász feneketlen gödör! Add vissza Kevint! - ordítja.

 - De nincs nálam nem érted? - hallom a szőkét.

 - Persze, hogy nincs nálad, mert megetted! – vádaskodik Tommo.

 - De az csirkehús volt te vadbarom! - hallom a hangjukon, hogy lihegnek, tehát biztos, hogy kergetik egymást.

 - Na jól van, te lecsirkézted Kevint, ezt még megbánod, te semmirekellő! - hatalmas pukkanás hallatszik.

 - Ááúúú! – húzom a szám, és fejemet visszafordítom Zayn felé.

 - Hát igen… - biccent.

Kézen fogva lemegyünk a lépcsőn, és akkor a következő látvány tárul elénk: Niall a földön fekszik és visít (?!), Louis rajta ül, és egy merőkanalat szegez rá, miközben ordítozik vele; Liam és Carol nevetve nézik őket, Carol ad egy puszit Liam arcára, aki magához öleli, Harry pedig a pulton ül, röhög, és egy almát eszik.

 - Csak félre ne nyeld! – haladok el Hazza mellett, és megpaskolom a hátát.

 - Mm-hm-mm – bólogat.

Ezt tudomásul véve csinálok pirítóst, öntök magamnak narancslevet, és megreggelizem.

 - Stellaaaaaaa! – ordít Carol az emeletről (?).

Bekapom az utolsó pár falatot, meghúzom a narancslevet, és berakom a tányért és a poharakat a mosogatóba. Felrohanok az emeletre, ahol Carol áll a Liammel közös szobájuk előtt. Eléggé kétségbeesettnek tűnik. 

 - Zaaaaaaaayn! – kiabál ki Liam a szobából kétségbeesetten. – Carol, itt van már Stella? – kérdezi, hangja elég ijedtnek hangzik.

 - Igen, Liam! Kitartás!

 - C, mi ez az egész? – fordulok felé gyanakodva. - Minden oké?

 - Liam… Talált bent egy… - itt nyel egy nagyot – Egy lényt, ami félig csótány, félig pocok, és állítása szerint repül! – magyarázza, én meg bólogatva hallgatom.

 - Mi az? – ér oda Zayn is.

 - Hát Liam talált valami ijesztőt bent… - mondom.

 - És ehhez miért kellünk mi? – kérdezi értetlenül. Ott a pont.

 - Hát Liamnek segítség kéne elkapni - válaszol Cars.

 - És miért nem te mész be? – folytatja a vallatást Zayn.

 - Hát, mert Liam félt – pirul bele a mondandójába. De édes... 

 - És engem nem? – háborodunk fel kísértetiesen egyszerre.

 - Tönkre mehet a hajam! Most csináltam meg! – panaszkodik Zayn.

 - Stella, Zayn, segítsetek már! – kiabál ki Liam.

Zayn sóhajt egyet, és egy "úgy látom, szükséged van egy férfira" kiáltással benyit. Én bemegyek mögötte, és becsukom az ajtót.

 - Liaam! – szólongatom.

 - A fürdőben! – jön a válasz.

A fürdőajtóhoz sétálunk, Z ajtót nyit. Ekkor Liam kirohan, és belök minket. Kulcsra zárja az ajtót, mi meg dörömbölni kezdünk.

Carol szemszöge

 - Engedjetek már ki! – veri az ajtót Stella.

 - Neeem! – kiabál vissza Liam.

 - Elmondanátok, hogy ennek mi értelme? – kérdezi Zayn ordítva.

 - Hát egy kis szívatás – vigyorodom el ördögien.

 - Bénák vagytok! - röhög ki Stella. - Carol? - szólít meg kétségbeesetten, mikor nem felelek. - Carol, most azonnal engedj ki, vagy nem állok jót magamért!

Nem figyelek rá, egyszerűen kézen fogom Liamet, és lemegyünk a földszintre. Odalent Louis épp indulni készül.

 - Hová mész, Lou? – érdeklődök mosolyogva.

 - Elmegyek répáért! – válaszol a kérdésemre. – Liam meg jön velem! – néz rá.

 - Miért? – tekint vissza értetlenül.

 - Mert Niallel most haragban vagyok, Harry alszik, Zayn-t meg bezártátok, ahogy hallom – biccent felénk.

 - Jó, menjünk – sóhajt Liam.

Felveszi a cipőjét, és hosszan megcsókol, amitől szokás szerint felreppennek a pillangóim. Miután bezárják az ajtót, visszafordulok Niall felé, aki felnéz a szendvicséből. Nagyon cuki pofát vág, amin elkezdek nevetni.

 - Mi olyan vicces? – kérdezi.

 - Hát olyan cuki fejed van – nevetek tovább.

 - Nem tudok tenni ellene… - vigyorodik el önelégülten.

 - Az egoistája! – csóválom a fejem.

 - Carol… - szólal meg Niall egy 20 perc múlva.

 - Tessék? – nézek fel a magazinomból az előttem álldogáló szöszire. Haja kócos, kék íriszei könyörögve tekintenek rám. Már tudom, hogy igen lesz a válaszom, bár arról fogalmam sincs, mit akar kérdezni.

 - Csinálnál nekem egy kakaót? – kérdezi aranyosan.

 - Persze – mosolyodom el, majd felállok és a konyhába sétálok. Nialler követ. Leveszek két bögrét. – Hideget, vagy meleget? – kérdezem felé fordulva.

 - Most a meleghez van kedvem – von vállat.

 - Okés.
Amíg főzöm a kakaót, csend honol. Vagyis egyszer hangos nevetés hallatszott le az emeletről, felismertem Stella és Zayn hangját.
Niall a gondolataiba merülve, csendesen ül az egyik széken a mahagóni asztal mellett, jobb kezével beletúr szőke hajába, a könyökén támaszkodik. Gondterhelten bámulja az asztal sima lapját. Késztetést érzek, hogy megkérdezzem, mi a baj, de végül mégsem teszem.

15 perc múlva Niallel a kanapén szürcsölgetjük a kakaót. Tettem a tetejére apró pillecukrokat, tejszínhabot és kakaóport is. Illetve utóbbit szórtam.

 - Szóval… Te és Liam – néz rám Niall. Nem tudom, hogy ezzel mit akar, így csak biccentek, hogy folytassa. – Mi van veletek? – kérdezi. Hangja szomorkásan cseng, érzem, hogy csak el akarja terelni a figyelmét. 

 - Hiányzik Nicky, igaz? – kérdezem kedvesen. 

 - Ühümm – bólint, ujjait, szorosan a zöld kerámiabögre köré fonva. Mintha csak az élete múlna rajta… - Olyan rossz, amikor távol van tőlem… Mintha hiányozna belőlem egy rész. Vele mindig olyan boldog vagyok, és nem tudom, mi ez az egész… - panaszkodik. - Nem régóta vagyunk együtt, ez az egész mégis olyan intenzív, és... - elhallgat.

 - Ez a szerelem, szöszi – simítom meg a karját.

 - Valószínű – sóhajt.

 - Zayn mondta, hogy könnyen vagy szerelmes… - pillantok rá, az arcát kémlelem.

 - Igen – bólint. – Pedig hidd el, nem én akarom! Egyszerűen…

 - Mindenkiben meglátsz valamit – egészítem ki a mondatát, bár szerintem nem pont ezt akarta mondani.

 - Igen, valahogy úgy – mondja. – Szeretem, de nem tudom, készen állok-e rá - motyog. Annyira megsajnáltam. Én is könnyen leszek szerelmes, erre élő példa Liam. És Ty... De róla ne beszéljünk. 

 - Nézd, Niall… Nicky nagyon aranyos lány, és nem fog bántani téged. Higgy nekem, én ismerem őt – teszem a vállára a kezem.

 - Köszi, Carol! – mosolyog rám. – Ez sokat segített. Éhes vagyok! – gondolkodik el, mire felnevetek. Visszatért. :D

 - Menj, a hűtőben van pizza, melegítsd meg! – mosolygok rá, ő meg elszökdel a konyhába… Jól van.

Eközben, Stella szemszöge

Egy 5 perc után Zaynnel feladjuk a dörömbölést, és fáradt sóhajjal ülünk le. Én speciel a hatalmas fürdőkádba fészkelem be magam. 

 - Hé, gyere már, ez tök kényelmes! – nézek fel Zaynre, és intek neki. Bemászott mellém. Illetve szembe. Srégen… Srégen, ez lesz az! 

Beszélgetünk kicsit, ami hiányzott. Régen beszélgettünk ilyen felszabadultan, ritkán vagyunk kettesben, már amikor ébren vagyunk. Nevetünk, meg hülyéskedünk, és még azt is kitaláljuk, hogy szívassuk meg Lulut. J Szóval:

 - Harryyyyyy! – ordítom el magam.

Aztán a mellettünk lévő szobából (az Harryé) dörmögést hallunk. Aztán egy hatalmas koppanást (?), amin elnevetem magam. 

Erre Zayn is nevetni kezd.

Aztán Hazza megpróbál benyitni, de nem jár sikerrel.

 - Mit műveltek ti odabent?! – kérdezi furcsa hanglejtéssel.

 - Liam bezárt! – válaszolom. – Styles, engedj ki!

 - De mégis hogy?!
 - Hát… Mindegy, akkor várd meg Liamet! – kiabálok ki.

 - Oké. Na, miért keltettél fel? – tér a lényegre.

 - Kitaláltuk, hogy szívassuk meg Lou-t – vigyorodom el, bár nem láthatja.

 - Hallgatlak! – szinte látom magam előtt, ahogy leül törökülésbe, és pislogva mered az ajtóra…

 - Szóval…

Carol szemszöge

 - Caroline Lily Anne King! – csörtet le Stella az emeletről, nem túl jó hangulatban. Kb. olyan fejet vághattam, mint Liam, amikor Harry üldözte egy kanállal…

 - Igen, Stell? – kérdezem cérna vékony hangon.

 - Te… TE BEZÁRTÁL HÁROM ÓRÁRA A FÜRDŐTÖKBE!!! – kezd el ordítani velem. Ilyenkor elég ijesztő tud lenni.

 - És öhm… Rossz volt? – érdeklődöm bátortalanul.

 - Hülye, már hogy lett volna? – nevet fel, én pedig megnyugszom, hogy halálom napja még nem érkezett el. 

3. fejezet: Liam bulija

Csá. :D
Itt vagyok a résszel (ismét :D), és igen, elkezdünk gyorsítani... :) Ezt a részt eredetileg C írta, így nem is változtattam rajta sokat, hogy eredetibb maradjon. :)
Hadd gondoljam át, akarok-e mondani valamit ööö... nem. :D A következő rész értelemszerűen jövő héten jön, so... szerintem ennyi. :)

xx. S

_______________________________________________________________________________________________________________________

3. fejezet: Liam bulija

Carol szemszöge

 - CAROOOL! – ordít át a szobánkba Stella.

Éppen Liammel beszélek telefonon, mert a fiúk egy dedikálásra tartanak. Elköszönök tőle, mert úgyis pont odaértek már, ezután pedig átfáradok Stellához. Mint kiderül, feleslegesen. Ugyanis amikor odaérek, ő egyszerűen kitol a szobából.

 - Mit csinálsz? – kérdezem értetlenül.

 - Menj fel Twitterre, azért szóltam! – forgatja a szemét, aztán rám csapja az ajtót. Pff, de kedves...

Visszamegyek hát a Leeyummal közös szobánkba, és előveszem Liam laptopját. Általában telóról megyek fel, de gépről gyorsabb.

Stella jelölt meg egy Tweet-ben, ez van az értesítéseknél legfelül. Jó, második helyen áll, de kiszúrom. „@Carol_King, gyere privátba!”

Válaszolok. „Azt facen egyszerűbb lenne, @Stella_Official… Megyek!”

Ó, igen, a Facebook profilunkat is át kellett állítanunk, hogy ne jelölhessenek be, csak kövessenek. Így csupán azoknak írhatunk, akiket mi is bejelöltünk. Ugyebár.

Stella: Szóóvaal… Leeyum szülinapjáról van szó. :3

Carol: Nem felejtettem el! Már megvettem az ajándékát. :D

Stella: Mit adsz nekii?

Carol: Titook! :D És remélem az is marad…

Stella: Úgyis megtalálom!

Carol: Azt te csak hiszed! Jól eldugtam ám! :P

Stella: Te gonosz nőstényördög! xD De most a buliról van szó!

Carol: Mit akarsz csinálni?

Stella: Háát… Megszívathatnánk egy kicsit…

Carol: Nem! Most nem! Ez az első szülinapja amióta járunk, nem akarom, hogy akár egy pillanat is rosszul teljen neki!

Stella: Oké, oké, ne egyél meg…

Carol: Nem foglak. :D

Stella: Akkor mi legyen?

Carol: Nem tudom.

Stella: Megvaaan! :D Legyetek kettesben egész nap, aztán este bulizunk!

Carol: Nekem tetszik az ötlet! :) De nem akarom kisajátítani… :/

Stella: Ne aggódj, szerintem ő sem fogja bánni! ;D A többiek meg addig segítenek nekem a buli helyszín felkészítésében!

Carol: Okéé! :)

Stella: De nektek lesz mit csinálnotok? :D

Carol: Ó, miattunk ne aggódj! :D

Stella: Nem gondoltam komolyan! xD 

Stella szemszöge, 2012. 08. 28.

 - Nézze, hölgyem, ha nincs helyük, akkor nem érdekes! Csak azt hittem, Liam Payne szülinapi bulijának szívesen adna helyet bármelyik klub. Nem, zártkörű rendezvény lenne. Hát, önök tudják! Nem, már nem kell! Biztos vagyok benne, hogy egy másik helyen lelkesebben fogadnak majd minket! Viszhall! - dühösen bontom a vonalat, majd csalódottan sóhajtok egyet.

 - Mi az Stell? – érdeklődik Zayn az ágyunkon ülve, és int, hogy menjek oda hozzá.

 - Holnap lesz a buli, és még nincs helyünk! Kifutunk az időből! – állok meg előtte egyre jobban kétségbe esve, és az ágyra dobom a telefont. Zayn átöleli a derekam, aztán hirtelen (finoman) megrántja a csípőm, így az ölébe esek. Nevetni kezdünk, de aztán hirtelen észbe kapok.

 - Most mit csináljak? – kérdezem fáradtan.

 - Csak lesz még egy hely! Próbálkozz tovább! – mosolyog biztatóan.

 - Jól van! – sóhajtok. – Egy utolsó hívás! – nyúlok a telefonért ami Zayn háta mögött (azért messzebb, az ágy másik végén) van. Csakhogy Zayn ettől elveszti az egyensúlyát, és hátraesik, én meg rá. De legalább így elérem a telefont. Megcsókolom Zayn-t, aztán felkászálódok róla. Oké, ez kissé félreérthetően hangzik... – De ha most sem járok sikerrel, borul a terv, és itt lesz a buli! – tartom fel a mutatóujjam, miközben a fülemhez emelem a mobilom.

 - Telefonálj csak, nekem jó így! – röhög fel.

Egy pillanatra én is felnevetek, aztán felveszem az íróasztalról a klubok nevének és telefonszámának nyomtatott listáját. Tárcsázok egy random nevet a listáról, amit még nem húztam ki… A Tonight klub.

A telefont egy fiatal fiú veszi fel.
 - Halló, ez a Tonight klub! Miben segíthetek? - a fiú hangja ismerősen cseng számomra. Kicsit gondolkodnom kell, hogy rájöjjek, ki is a tulajdonosa.
 - Eric?! - mosolyodom el hitetlenül.
 - Stella?!
 - Igen, én vagyok! Hogyhogy te vetted fel? A Tonightban dolgozol?
 - Igen, itt! – nevet fel. – Na, miért hívtál? Lemegy a pénzed!
 - Az már nem gond! – én is felnevetek, aztán ledobom magam az ágyra. Zayn felül, és kérdőn néz rám. Intek neki, hogy „majd”. – De, ha van helyetek holnap egy zártkörű bulira, akkor este elmesélem.
 - Hát… igazából addigra van egy foglalkozásunk…
 - Nemáár…
 - De ne aggódj, elintézem!
 - Dejóó! Imádlak! Pedig még nem is mondtam, hogy kinek a bulija lesz!
 - Na, mondjad!
 - Liam Payne nemes születésnapját óhajtjuk ott tartani! – drámázok.
 - Azt a…! Apám le fog hidalni! Övé a hely. De hogy…
 - Majd holnap elmondom! De nagyon köszi! - hálálkodtam.
 - Akkor holnap. Felírtam. Szia, Stell!
 - Szia, Eric! – köszönök el én is, és kinyomom a telót.
 - Ki volt az? – kérdezi Zayn, és mintha egy kis féltékenység is lenne a szemében. Leülök mellé, megfogom a kezét, és mélyen a szemébe nézek. Igyekszem nem elveszni bennük, bár nehezemre esik. Elhatározom, hogy megszívatom egy kicsit. Szeretem látni az emberek fejét olyankor, na, meg amikor rájönnek... Oh. :D
 - Hát Zayn, ő… Hogy is mondjam…- magamban már a földön fetrengek a nevetéstől, látva az arckifejezését, de azért még folytatni akarom. – Szóval… - ekkor azonban kitör belőlem a röhögés. – A másod–unokatestvérem!
 - A frászt hoztad rám, ez nem vicces! – próbálja használni a fenyegető hangsúlyát, de eközben ő is nevetni kezd. Azt nem tudom, hogy a helyzeten, vagy azon, hogy én nevetek, de hát...
 - Az volt a cél – vonok vállat vigyorogva. - És de, szerintem vicces volt - vihogok. - Látnod kellett volna az arcod - már a szememet törölgettem, egyszerűen nem tudom leírni, milyen képet vágott. 

Majd felvisítok, mert Zayn csikizni kezd. Amióta ismerem, mindig így áll bosszút. :)
 - Minek kell örülni? – dugja be a fejét az ajtón Niall, teli szájjal.
 - Mit eszel? – kérdezem felcsillanó szemmel. Kicsit érdekes látvány lehetett, ahogy a földön fekszem a hátamon, Zayn szinte rajtam, én eközben próbálom lefogni a kezeit, most pedig mindketten Niall felé fordítjuk a fejünket, Z kissé megszeppenten.
 - Sajtburgert – válaszol a szöszi ijedt képpel, aztán elhúzza a csíkot.
 - SB!!! – futok a konyha felé, egyenesen Nialler után.

Carol szemszöge, 2012. 08. 29.

Reggel szokás szerint Liam mellett ébredek. Egy darabig még fekszem a karjai között, mert annyira jó, amikor átölel... 

Úgy fél perc múlva erősen próbálom elérni a telefonomat, ami az éjjeli szekrényen hever. Mikor sikerül, küldök egy SMS-t Niall-nek, aki alig egy perc múlva halkan kopog az ajtón. Kimászok Liam karjai közül, és kinyitom az ajtót.
 - Köszi! – veszem át mosolyogva a szöszi kezében lévő, jól megpakolt tálcát. Stella saját készítésű reggelije és egy sárga boríték van rajta.
 - Szívesen! – mosolyog Niall. – Mi most lelépünk szervezni! Szia!
 - Szia! – suttogom, aztán halkan becsukom az ajtót, nehogy felébresszem Liamet. Finoman akarom. 

Visszamegyek az ágyhoz, és a tálcát az éjjeliszekrényre rakom, lehetőleg minél halkabban.

Bebújok a takaró alá, és Liam fülébe suttogok. - Jó reggelt! – puszilom meg.

Nagyon édes, ahogy álmosan nyitogatni kezdi a szemét, aztán, mikor meglát, rám mosolyog. Ekkor közelebb húzódok hozzá, és átölelem.
 - Boldog szülinapot! – köszöntöm fel, és megcsókolom.
 - Köszi – suttogja ajkaimba, aztán visszacsókol.

Megremegek, aztán elhúzódom tőle, és odaadom neki a tálcát. Ő felül és az ölébe veszi. Felemelem a borítékot, a kezébe adom, és az oldalához simulok.
 - Nyisd ki! – mosolygok rá, mikor látom, hogy kérdőn mered először a borítékra, aztán rám.
 - Oké! – válaszol, és most ő puszil meg.

A borítékban ez áll:

„Boldog szülinapot Liam! Remélem nem haragszol ránk, amiért Carollal hagyunk egész napra...Jó, tudom, nem bánod… Este gyertek a Tonight klubba! Stella”
 - Reggelizz, én felöltözök! – puszilom meg megint.

A szekrényhez lépek, és kiválasztom a ruháimat. Egy szaggatott, szürke farmerrel, egy neonzöld, „Keep calm and love Liam Payne” feliratú pólóval, és egy pár converse tornacipővel a kezemben vonulok a fürdőbe. Szerintem Liam-nek tetszeni fog a felsőm... :D

Miután felöltözöm, lemegyek a földszintre, és eszem egy kis gabonapelyhet. Nem olyan jó, mint Stella főztje, de hát most Liam a szülinapos! :)

Elkezdem mosogatni a tálat, amikor hirtelen Liam ölel át hátulról, és a pulthoz szorít. Megfordulok, a karjaimat pedig a nyaka köré fonom.
 - Még egyszer boldog szülinapot! Mit szeretnél csinálni?
 - Nem tudom – von vállat mosolyogva.
 - Ó, várj, az ajándékod! Itt adom oda, jó?
 - Oké – bólint, és elenged, bár látom rajta, hogy nehezére esik.
 - Tessék! – adom a kezébe a Toy Story-s ajándéktáskát, amit előzőleg lehoztam.
 - Köszi! – puszil meg.

Egyesével veszi ki az ajándékokat a zacskóból, kiteszi őket az asztalra, aztán elkezdi megnézni.

Az első ajándék egy gravírozott kulcstartó, a következő felirattal: „Örökre szeretlek, millió csók! Carol”
 - Na, akkor kérem is őket! – húz magához és megcsókol.

A következő ajándék egy „I ♥ Párizs” feliratú bögre, amibe tettem a kedvenc csokijából. Örült neki. :)
 - Szerintem csináljunk twitcamet! – jut eszembe. – És biztosan trendelnek neked!
A nappaliba mentem, ahol Stella laptopja volt az asztalon. Komolyan, az a gép egyszerűen gyönyörű!

Feljelentkezek twitterre, Liam pedig mellém jön a saját laptopjával.

 - Ajaj! Ma már nem lesz twitcam!

 - Miért?

 - Mert nincs webkameránk! Stelláé jelenleg rossz, a tiéden meg nincs...

 - Tényleg… - húzza el a száját Liam. – Akkor beszélgessünk! – villantja meg a kedvenc mosolyomat tőle.

Amikor el bírok fordulni a szemei csodálásából, csekkolom a trendeket.

 - Nézd! – bökök a képernyőre. – „#HappyBirthdayLiamFromDirectioners”, első
trend! – mosolygok.

Ekkor pityeg a laptop, és látom, hogy Liam megjelölt egy tweetben.

„@Carol_King Ez a legjobb szülinapom! #19 Köszi srácok! xx”
Válaszolok.
 „Real_Liam_Payne Szeretlek! ♥”

Liam: „@Carol_King Nézzünk filmet!”

Carol: „@Real_Liam_Payne De mit? Directionerek? Ötlet?”

Fan: „Kung Fu panda! Az vicces!”

Carol: „Tényleeg, régen láttam! Köszii! :D”

Miután megnézzük a Kung Fu pandát, még van időnk egy filmre. A Four Christmas-t választjuk. Az a film nagyon vicces! :D (Tényleg! - szerk. megj.)
 - Indulnunk kéne! – kezdek nyújtózkodni, amikor elindul a stáblista.
 - Kéne! – vágja rá Liam, aztán átölel, és eldönt a kanapén.
 - Liam, el fogunk késni! – tiltakozok halkan nevetve.
 - El.. – válaszol, aztán elkezdi csókolgatni a nyakam. Majdnem ott haltam meg. 

A telefonom ment meg a biztos haláltól, vagyis inkább Stella. Küldött egy SMS-t, hogy „INDULJATOOK!!”. Komolyan, ez médium! Honnan tudja, hogy még nem indultunk el?

Felhúzom a cipőm, és mivel a többiek Louis kocsijával mentek, Liam ismét Zayn-ét választja.

Stella kitett magáért, ezt azonnal látjuk, amikor megérkezünk a buliba. A díszítés fergeteges, és a pulton szuper kaják sorakoznak. A zene is nagyon jó, amikor megérkezünk, háttér”zajjá” halkítják.
 - Boldog szülinapot Liam! – szalad oda Stella, és mindkettőnket szorosan megölel.
 - Köszi!
 - AJÁNDÉKOZÁÁS! – üvölti Niall, és odaugrik elénk.

Mindenki át is adja Leeyumnak az ajándékokat.

Stellától Converse cipőt kap (ebben ők testvérek… :D), Louis-tól Lilo albumot [Ez megszállott! Karácsonyra (ami egyben a szülinapja is), mindenkitől albumot kért, és ő is azt ad mindig…]. Zayntől fülhallgatót kap a telefonjához (rokonlelkek vagyunk, mindig tönkremegy…), és Niall-től kapja a tortát. Harry a kedvenc parfümjét vette meg neki.

Niall elszórakoztat minket (ha akaratlanul is) a tortás incidensével. A tortára ugyanis az van írva, hogy „Boldog 19. szülinapot!”
 - Azt is akartam, hogy Leeyum, de a csaj, aki felvette a rendelést, így is majdnem felismert! – szabadkozik a szöszi.
 - És? - kérdezi Stell értetlenül.
 - A nyakára volt tetoválva a nevem, és az arcom!

Ekkor őrült hangos nevetésben törünk ki, Niall pedig a földön kezd fetrengeni, mert röhögő görcsöt kapott. Erről Stellának és Harrynek eszébe juthat valami, mert összenéznek, és ők is szinte fekszenek a földön a röhögéstől. Aztán Zaynnek is leeshet, mert a következő pillanatban ő is fetrengeni kezd. És erre már mindenki készen van. Soha nem nevettem még ennyit, mint ezen az estén. A hangulat szuper, mindenki táncol mindenkivel, Stella pedig bemutja nekünk a másod-unokatestvérét, Eric-et, aki segített, hogy itt lehessen a buli, ezért természetesen jelen van. Az este csúcspontja pedig az a pillanat, amikor mindenki tombolni kezd az Up All Night-ra. (szerk. megj.: a LWWY jobb lenne, de ez akkor még nem volt…)
 - Mindjárt bealszom! – ásítok Liam mellett a kocsiban, amikor már visszafelé tartunk a ház felé. Jóval éjfél után jár már az idő, és amennyit tomboltunk, nem csoda, hogy mindenki elfáradt. Stella és Zayn velünk jön vissza.
 - Az nagyobb baj lenne, ha Liam aludna el. Ő vezet! – emlékeztet Zayn egy ásítás keretében. Az ő vállán már Stell alszik édesen.
 - Igaz – ásítok megint, de ekkor szerencsére hazaérünk.

Paul megette Lucky-t, úgyhogy nem maradt éhen a cicám. Viszont (bármennyire is ellenezte Paul), a kis ragdoll (olyan fajta Lucky – szerk. megj.) velünk alszik. 

2. fejezet: Tony

Sziasztok! :)

Itt a második rész, és úgy döntöttem, kicsit felgyorsítom a dolgokat, hetente kb. két részt igyekszem hozni, egy biztosan lesz, de szerintem kettő is. :) Mert hát, 45 kész fejezettel állunk szemben, amit azért nem annyira nehéz átfogalmazni. :D Viszont van pár dolog, amire az előző verzióban nem figyeltünk, szóval itt már kell. :D De azt gondolom, hogy mindketten sokat fejlődtünk azóta. :)

Na, akkor itt a rész, remélem tetszik. :) Ó, a képen látható srác Tony, aki még párszor vissza fog térni a továbbiakban is. Erre nem írok smiley-t, mert aki olvasta már a blogot, az tudja, hogy Tony nem egy kellemes figura... Oké, komolyan elhúzok. :D

xx. S

_______________________________________________________________________________________________________________________

2. fejezet: Tony

Stella szemszöge

Reggel egy férfiparfüm erős illatára ébredek.

 - Harry, te mégis mi az Istent csinálsz? – ahogy felülök az ágyban, meglátom az említettet, ahogy a szobánkban ugrál egy parfümös üvegcsével a kezében, és mindenhová a tartalmát fújja ki.

 - Jó reggelt! – fúj az orrom elé egy adagot, mire köhögni kezdek, kezemmel próbálom elhessegetni az illatot.

 - Kicsit sem bizarr, hogy amíg alszom, te besettenkedsz a szobába, és telefújkálod a légteret parfümmel... - motyogom, mire Hazza levágódik mellém az ágyra, és megmutatja az üvegcsét. - Bleu de Chanel? - olvasom le a nevét. - Nem is lenne rossz, ha éppen... Ó, Istenem, nyissunk ablakot, könyörgöm! - felpattanok, és az ablakhoz rohanok, szélesre tárom. Orromat megcsapja a nyár végi levegő, kicsit kihajolok, hogy addig se fulladozzak Harry új illatától. 

 - Csak azért csináltam, hogy teljesen átvegyem az illatot - hallom meg Haz hangját a hátam mögül. 

 - És miért nem a saját szobádban csináltad? - tudakolom visszafordulva. 

 - Mert nem akartam, hogy a szobám is olyan szagú legyen - úgy néz rám, mint a hülyére. Hosszan kifújom a bent tartott levegőt, és a másik ablakot is kinyitom. - Na, akkor én megyek is... majd lent találkozunk - kacsint rám, majd int, és távozik.

 - Édes Istenem... 

Felkötöm a hajam, és lerohanok a konyhába, ahol Zayn-t látom meg. Szóval a többiek még lustálkodnak. Z a konyhapultnál ül egy bárszéken, érkezésemre felnéz a telefonjából.

 - Jó reggelt! – köszön mosolyogva, majd feláll, hozzám sétál és megcsókol.

 - Neked is – ölelem meg.

 - Csak nem szeretethiány?

 - Nem, csak... nem tudom - válaszolok bizonytalanul.

Belepuszil a hajamba, én pedig elmosolyodom. Beszívom az illatát, és sóhajtok egyet. Őszintén, milliószor jobb a Harry által telefújt szobánál... Nagyon jól esik az ölelése, és sokáig állunk így.

 - Éhes vagy? – motyogom a pulcsijába, megtörve a csendet.

 - Egy kicsit – mondja, majd eltol magától, mosolyogva kémleli az arcom.

 - Mit kérsz? – indulok el a hűtő felé.

 - Hát… Mi van itthon? – kérdezi, visszaül eddigi helyére.

 - Öhm… Hát tele a hűtő, és szerintem gyorsan együnk, mielőtt Niall felkel! – fordulok felé.

 - Egyet értünk! – biccent. – Hé, tudunk csinálni gofrit? – kérdezi pár másodperc csend után.

 - Hát, miért is ne? – vonok vállat.

Zayn előpakolja a hozzávalókat, én meg elkezdem melegíteni a gofri sütőt. Keverni kezdem a tésztáját, és a gofri pár perc múlva már sül is. Zayn szépen megáll a hűtő előtt, és háttal nekidől. Elé állok, ő mosolyogva néz rám. Felvonom a szemöldököm, és enyhén oldalra döntött fejjel várom, hogy leessen neki, hogy arra utalnék, hogy álljon arrébb… :)

 - Zayn, drágaságom… - szólítom meg.

 - Tessék? – vonja fel a szemöldökét, gondolom, meglepődik a megszólításon.

 - Megtennéd, hogy egy milliméterrel arrébb csusszansz? – mosolygok rá angyalian, kezeimmel imitálva az előbb említett mozdulatot.

 - Ja, bocsi, persze! – nevet fel, majd ellöki magát a hűtőtől, és leül az asztalhoz.

 - Köszönöm – intézek felé egy mosolyt a vállam felett. Kiveszem a hűtőből az epret és a tejszínhabot, és ezeket az asztalra teszem. Felvagdosom az epreket, és kicsit megolvasztom őket a mikróban, meg egy kis mézet is folyatok rájuk. Kiveszem a gofrikat a sütőből, és kirakom egy tányérra, aztán újabb adag keveréket teszek bele. A gőzölgő reggelit az asztalra helyezem, és rakok rá a felvágott eperből, valamint tejszínhabot is fújok rá.

 - Jó étvágyat! – tolom a tányért Zayn elé.

 - Köszi – mosolyog rám hálásan. – Finom! – jegyzi meg, miután megkóstolja.

 - Örülök, hogy ízlik… Éés kész van! – veszem ki a következő négyet, ugyan úgy elkészítem, mint az előzőt.

És ez így megy vagy 20 percig. Mindenkinek elég gofrit készítek, legalábbis becsléseim szerint. Niall étvágya köztudottan több ételt követel, így le sem állok. 

Miután kényelmesen megreggelizünk Zaynnel, felordítok az emeletre, hogy „REGGELII!”, mielőtt mind kihűlt volna.

Mindenki lerohan az emeletről, és levágják magukat az asztalhoz. Kicsit a nagycsaládos szülők jutnak eszembe, a többiek pontosan úgy viselkednek, mintha legalább az anyjuk lennék. Mármint a reggelinél, mert amúgy túlnyomórészt Cars és Liam a "felnőttek". :)

Én felmegyek az emeletre, hogy rendbe szedjem magam. Mivel kint dög meleg van, felveszek egy farmer sortot, egy szürke, rövid ujjú, Spongebob-os pólót és egy Vans márkájú, sötétkék tornacipőt. 

A hajamat egyszerűen kiengedem, nem is vasalom ki, göndören hagyom. Általában vasalom, mert sokszor idegesít, viszont ma nem akartam sokat vesződni vele, úgysem megyünk sehová.

Lesétálok a földszintre, ahol Zayn és Louis szórakoznak. De mielőtt megtudhatnám, mi a téma, Harry a karomnál fogva behúz a fürdőbe, elővigyázatosan a számat is befogja.

 - Úristen, Styles, a frászt hozod rám! – fordulok felé idegesen. Hazza közben becsukja a fürdőajtót.

 - Bocs, de segítened kell!

 - Miben? – nézek rá értetlen fejjel.

 - Hát… Kössünk alkut – ajánlja, én pedig figyelmesen hallgatom, ezt egy biccentéssel jelzem. – Te segítesz nekem megszívatni Louis-t, én pedig… Mondjuk, fuvarozlak 3 hónapig, ahová és amikor csak akarod!

 - 4 hónap! – pillantok rá összeszűkített szemekkel.

 - Legyen fél év, és mostantól Szexisten Styles-nak kell hívnod! – nyújtja a kezét. - Bizonyos esetekben.

Sorozatgyilkos pofával kezet rázok vele, és ő is így néz rám. Ilyenkor olyanok tudunk lenni, mint a drogdílerek. 

Haroldka rám parancsol, hogy senkinek nem mondhatom el, ami az imént történt… Hát jól van. Egyre inkább egy filmben érzem magam. 

 - Hé, gyerekek! – ugrik be a nappaliba Nialler, kezében a telefonjával.

 - Mizu? – néz fel rá Zayn, aki mellé abban a pillanatban ülök le.

 - Anyukám üzent, hogy holnap érkezik vonattal ide – mosolyodik el.

 - Hoz megint olyan finom sütit? – csillan fel Louis szeme.

 - Hát, biztosan – biccent Nialler. Maura süteményét már én is kóstoltam, valóban isteni - viszont a receptet senkinek sem árulná el. :)

 - Szupii! – vigyorog Lulu.

Ezt a napot berendezkedéssel töltjük, és elmegyünk kicsit sétálni a rég látott belvárosban. Persze inkognitóban, hogy ne rohamozzanak meg a rajongók.

Másnap reggel, amint felkelek, az fogad, hogy Carol a csípőmön ül. Úgy látszik, ez már rendszeres lesz. Tegnap Harry, ma meg Carol... 

 - Jó reggelt, álomszuszék! – vigyorog.

 - Reggelt! Két dolog. 1: Fél nyolc van - pillantok futólag az órára. - 2: Miért is ülsz rajtam? – kérdezem, hátul a könyökömön támaszkodva.

 - Mi a… Carol? – ül fel Zayn is, meglepett arckifejezéssel. 

 - Szia! – mosolyog rá, aztán visszafordul hozzám.

 - Stellykém, el kell jönnöd velem!

 - Lassíts! Mikor? Hova? Miért? És ne hívj Stellykémnek, mert tudod, hogy utálom. 

 - Ma. Boltba. Mert megkérlek rá – pillant rám aranyosan. 

 - Jó... De ma mikor?

 - Hát, Niall anyukája 10-re jön, és én arra gondoltam, hogy olyan nyolc-fél kilenc fele elindulhatnánk. Csak elemet kéne venni, és közel van a Tesco… - magyarázza.

 - Jó, elmegyek veled, csak szállj le rólam, mert így a büdös életbe se indulunk el – nevetem el magam.

 - Ja, bocs – kuncog. – Zayn, nem baj, ha elrabolom? – kérdezi.

 - Nem, csak hozd is vissza! – kacsint rá vigyorogva.

 - Meglesz – hallom a szobából C nevetését. Én eközben bementem a mosdóba, hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak.

 - Hoznál nekem valami ruhát? – kiabálok ki Carol-nak fésülködés közben. - És a hajvasalómat!

 - Persze!
 - Köszi! - nyúlok ki mosolyogva a ruhákért és a hajvasalóért. - Szeretleeek! - kiabálok ki, ismét a csukott ajtó mögül.
 - Én is téged édesem! - kiált vissza Zayn elváltoztatott, ijesztően magas hangon, mire elnevetem magam.
 - Jaj, tudom - szólok vissza még mindig nevetve.
 - Olyan vaaagy! - Z még mindig az erőltetett női (arról nem tudok, hogy normális is van neki, de menjünk biztosra :"D) hangján reagálja le előbbi mondatom.
Mikor végül le tudok állni a nevetéssel, megnézem, mit is rakott össze nekem Carol. Egy sötétkék, ujjatlan felsőt egy kis foltokból álló, halálfejet formázó nagy mintával, ami szinte az egész topot beteríti. Szeretem ezt a felsőt, a nővéremtől kaptam a születésnapomra. Ehhez egy kiszaggatott, fekete rövidnadrágot választott, szintén fekete, vékony övvel. Ehhez azt hiszem, tökéletes lesz a fekete, nyári csizmám.
Miközben felveszem a ruhákat, felmelegedik a sütővas, így sikerül kivasalnom a hajam. 

Már sem Carol, sem Zayn nincs a szobában, mikor kimegyek, így a lerohanok a konyhába, ahol megtalálom C-t. Egy háromnegyedes ujjú, zöld inget visel farmer rövidnadrággal, amit egy fonott, barna öv tart a csípőjén. Lábán egy egyszerű, barna szandál látható, szőke haját laza kontyban viseli a feje tetején, amiből kiszabadult pár tincs.
Érkezésemre feláll eddigi helyéről, a kezembe nyom egy almát, majd köszön a srácoknak és engem maga után húzva elhagyja a helyiséget.

Kilépünk a Tesco-ból, mindketten energiaszeletet eszünk, mivel otthon elmaradt a normális reggeli. Mint kiderül, kicsit tovább voltunk bent a kelleténél, ugyanis az óra már fél tízet mutat! És nincs túl közel az a pályaudvar… Futólépésben kezdünk haladni az úti cél felé, mivel Cars azt beszélte meg a srácokkal, hogy ott találkozunk. 

 - Siess! – mondja nekem C lihegve.

 - Fussak? – pillantok rá.

 - Ne, csak siess!

 - Fussak? – ismételem meg magam, miközben felnevetek.

Ő csak megrázza a fejét, mire én futni kezdek. Utánam kiabál.

 - Stella Forster, állj már meg! – ordít, zeng tőle a viszonylag csendes utca.

 - Mi, Stella Forster?! – halljuk meg a túloldalról, majd egyre több lány kezd izgatottan visongani, és felénk közeledni.

 - Kösz szépen, Caroline! Most miattad futhatunk! – förmedek rá.

 - Pff, te fuss, nekem nem ke… - kezdi, de nem tudja befejezni, ugyanis őt is kiszúrják, meg valószínűleg engem is hallanak, ahogy a nevét mondom. – Na, jó, most már fussunk! – biccent, mire felugrok a hátára, és csapkodni kezdem.

 - Gyerünk, menj máár! – ordítok rá.

 - Oké! – rántja meg a vállát, majd egyszerűen ledob. Nem esek el, csak meglepődöm, de hamar magamhoz térek. Sajnos nem a kedves, "hú, tök jó arcnak tűnsz", "milyen édik vagytok" stb. féle csajokkal van dolgunk. Oké, nem is a pszichopata "mindjártkinyirlakúúúdeutállak" típus, inkább a "jaj, ott a "férjem" barátnője, meg akarom érinteni ááá" fajta. Szépen meghatároztam, ugye? :D

 - Hé, feltűnt, hogy ez aszfalt?! – érek Cars mellé.

 - Te mondtad, hogy menjek! – von vállat ismét, miközben mentjük a bőrünket és a ruháinkat…

Egy idő után – mikor már kezdünk fáradni – megszólalok: - Figyu, ha történne velem valami, megmondanád Zaynnek, hogy… - kezdem, viszont ekkor meglátunk egy nagy fekete kocsit, ami nyitott ajtóval vár minket. Paul int a volán mögül, hogy siessünk, mi pedig gyorsan felugrunk a kocsira, ahol a fiúk is ott vannak.

 - Ne már, Paul, pont most kellett? – kérdezi Zayn.

 - Bocs, de ez a dolgom! - indít Paul.

 - De most már sose tudom meg! – nyavalyog.

 - Jaj, úgy is csak azt akartam mondani, hogy szeretlek! – nevetek fel, és megölelem.

 - Tényleg? – néz rám.

 - Most úgy nézel, mintha nem tudnád! – pillantok rá én is furcsán, Carol meg elneveti magát, de nem miattunk, hanem Liam kezdi csikizni… J

Carol szemszöge

A kocsi megáll az állomástól nem messze, pont 9:50-kor. Kipattanunk belőle (mint a szikrák :DD), és beállunk a zebrához. Stella szemei kitágulnak, ahogy meglát valami - számomra is ismerős - alakot a szemközti oldalon sétálgatni.

 - Menj el, menj el, menj el…! – hajtogatja Stella. Mikor látja, hogy a fiú elindul egy irányba, ezt kezdi el: - Elmegy, elmegy, elmegy! Francba, visszajön, visszajön, visszajön! – hadarja, majd mögém bújik (?).

 - Stella, ez az, akinek gondolom? - pillant rá Li. 

 - Ha Tony-ra gondolsz, akkor igen! – mondja a vállam felől kukucskálva. – Észrevett? – kérdezi cérnavékony hangon.

 - Nem hiszem – rázom a fejem. Ekkor a lámpa zöldre vált. Stell lehajtott fejjel, Zayn kezét szorongatva indul el a zebrán.

 - Elment már? – kérdezi az előttük haladó Harry-t.

 - Nem, ott áll a póznától nem messze – válaszol amaz.

 - Basszus! – szitkozódik.

Mikor átérünk, befordulunk a pályaudvar főkapuja felé.

 - Na? – kérdezi tőlem Stell.

Hátranézek.

 - Jön! Mögöttünk van, de nem vett észre - tájékoztatom.

 - Neee már! – nyavalyog. - Legalább nem lát.

Ekkor Tony eltűnik a szemem elől, mivel levágjuk az utat az épületek között.

 - Miért félsz tőle, leütöm, ha akarod... – vigyorog Zayn.

 - Dolgod volt vele? – vigyorog Harold perverzen. Hát, a Tony-s időszakban nem volt túl aktív résztvevő az életünkben, szóval nem nagyon tud semmit. 

 - Igen – válaszol barátnőm idegesen.

 - OLYAN dolgot volt vele? – kérdezi Paul, akinek ezen kérdésén kicsit megilletődtem.

 - Nem, csak majdnem – válaszol Stell. 

 - Kifejtenéd az előbbit? – sétál melléjük Louie. - Lehet, hogy én vagyok a hülye, de nagyon nem világos. És mi sem nagyon dumáltunk ilyen dolgokról akkoriban. 

 - Hát nem akartam, mit kell ezen kifejteni? – néz rá Stell. – Rám mászott – közli szárazon. 

Beérünk a pályaudvarra, és keresni kezdjük a 7-es peront, ahol Maura vonata befut. Mikor megtaláljuk, meghalljuk a bemondót, miszerint a vonat késni fog. Míg várunk, Tony oldalog oda.

 - Szia, Stella – köszön szégyenlősen. Már majdnem elfelejtem, milyen is valójában, hogy miért fél tőle Stella. Igen, mindig így kezdi el... Istenem, de gyűlölöm. 

 - Szia, Tony – köszön vissza Stella, nyugalmat erőltetve magára.

 - Mi újság veled? – érdeklődik. Már majdnem bájos... 

 - Áh, semmi érdekes, tudod mi éppen várunk valakit… - makog Stella. Tony-val én sem osztanék meg akármit, bármit ki tud hozni a dolgokból. Előre fel kell készülni az ilyenre, komolyan. Furán van összerakva ez az ember...

 - Talán a barátodat? – kérdezi felvont szemöldökkel. Elég ijesztően néz. Fúj.

 - Nem, ami azt illeti…

 - Remek, akkor egy randi? – szakítja félbe. Zayn megszólalna, de megelőzöm.

 - Haver, figyelj, ő a barátja – mutatok Zayn-re – fogtad, köcsög? – állok elé. Magamat is meglepem ezzel, alapból nem ilyen vagyok. - És mi ez már? "Akkor egy randi?" Te jó Ég... 

 - Áh, igen, a kis Carol – mér végig. Az a perverzség a tekintetében, na, meg ami az arcára van írva... Undor jelenik meg az arcomon. – Milyen nagyot nőttél – vigyorog rám.

 - Lehet eltűnni, haver! – lép oda Liam is.

 - Szóval… - keresi Stellát a szemével, aki ekkor kezd integetni valamerre.

 - Mary néniiii! – siet el arra felé.

Mi közben visszalépünk a "helyünkre", a csapat dühösen méregeti Tony-t, aki viszonozza ezt a gesztust. Paul is akcióra készen áll, bár fél szemével Stella után nézeget. 

 - Van Mary nevű rokona? – súgja Zayn a fülembe.

 - Nincs – rázom a fejem, szintén suttogva.

 - Értem – biccent.

Stella lehajtott fejjel somfordál vissza hozzánk, gondolom, nem akar itt hagyni minket Tony-val. Beáll a helyére, vagyis Zayn és közém.

 - Mi van Mary nénivel? – kérdezi Tony.

 - Ó, hát felszállt a vonatra! – mutat a járműre, aminek épp bezáródott az ajtaja, és el is indul. Tony bólint, ezt követően csendben állunk tovább.

 - Azért eljöhetnél velem valamelyik nap vacsorázni – szólal meg egy idő után Tony.

 - Még mindig a barátnőm – jegyzi meg Zayn unottan.

 - Tony, neked nem ott kéne állnod? – mutok a peronra, ahol az a járat áll, ami Tony külvárosi lakhelyére jár ki. Ha még ott lakik.

 - De, csak…

 - Akkor menj oda – mondja Zayn halál nyugodtan, rá emelve a tekintetét. Elég ijesztően nézte Tony-t, meg kell hagyni… Olyan "focicsapatgyilkoló" fejjel. 

 - Nem kell kétszer mondani, cuki-fiú! – vigyorodik el csúfondárosan Tony, és elsétál.

 - Utálom – szólal meg másodpercekkel később Stella, a földet pásztázva.

 - Én is – biccentek Zaynnel együtt.

Stella szemszöge

Eme kellemetlen incidens – és Maura fogadása után – hazamegyünk. Niall anyukája vissza is indult Írországba, mivel Niall nevelőapja most tervezett hazamenni az üzleti útjáról.

Mi pedig megnézünk egy filmet, valami akciós izét. Én nagy részében Twitterezek, visszakövetek embereket,  valamint válaszolgatok itt-ott. Éljenek az izgalmas esték. :)

1. fejezet: Beköltözés Londonban

Sziasztok! :)
Hoztam átírva az első részt, kicsit hosszabb lett, mint volt, de gondolom nem bánjátok... :) Különösebb hozzáfűznivalóm nincs, szóval azt hiszem, megyek is, és elkezdem a spylife-ot átpakolni, ami - aki nincs tisztában a dolgokkal - a trilógia első részének átírása. :) Ez pedig főképp Carol keze által íródik. :D Vagyis íródik újra. :P

xx. S

_______________________________________________________________________________________________________________________

1. rész: Beköltözés Londonban

Carol szemszöge

 - Kérem, csatolják be az öveiket, hamarosan leszállunk! - hallatszik a bemondóban az egyik stewardess hangja, mire fészkelődni kezdek az ülésen. Liam rám pillant, megszorítja a kezem, majd megszokott, kedves hangján érdeklődik: - Jól vagy? - halkan beszél, mintha csak egy titkomra kérdezne volna rá. 

 - Persze - hozzá hajolok, csókot nyomok puha ajkaira. - Csak izgatott vagyok. Kissé hiányzott London, ez minden - nyugtatom meg, mire elmosolyodik, majd bebiztosítja magát. Követem a példáját, a következő pillanatban pedig megjelenik Liam mellett a zöld blézert viselő, fiatal lány, aki mosollyal az arcán ellenőriz le mindenkit, hogy be vannak-e kötve. 

A hangszóró ismét megszólal, közölve, hogy hamarosan leszállunk. Pár másodperc múlva már érzem is, ahogy a gép ereszkedni kezd, és szemeim elé tárul London látképe. A felhők közti réseken besütnek a napsugarak, ezzel gyönyörűen megvilágítva a várost. 

Annak tudatában szállunk le a járatról, hogy az épület mögött már vár ránk egy fekete limuzin. Viszont a limuzin és a repülőgép között ott van az a hatalmas rajongótömeg, amely ilyen szempontból akadályt jelent. 

Átvesszük a csomagjainkat, majd átadjuk azokat a ránk várakozó testőrökre, akiket a fiúk managementje bérelt fel érkezésünk alkalmából. 

Szokásunktól eltérően némán indulunk a hatalmas, üvegfalú épület felé. Úgy fél perc elteltével páran közülünk beszélgetni kezdenek, viszont én a gondolataimba merülve sétálok Liam oldalán. Elgondolkodom azon, hogy a rajongók még csak nem is ismernek - számba veszem a lehetőségek számát, hogy vajon mi történhet, ha meglátnak minket? Fogalmuk sincs arról, hogy kik vagyunk... 

Mikor ezt megemlítem Liam-nek, ennyit válaszol: - Hát, most megtudják! - arcán játékos vigyor ül, ami engem is felvillanyoz, viszont ennek ellenére felmerül bennem még egy kérdés. 

 - Jóóó... de... Hogyan jutunk el a kocsiig? 

 - Majd viszlek a hátamon! - vigyora továbbra is az arcán marad, amíg ezt mondja. A tőlünk nem messze csevegő Stella ennek hallatára ugrálni kezd.

 - Zaaaaayn, ugye te is viszel engem? - visítva próbál egy kislányra hasonlítani, viszont ezen elneveti magát, így az idegesítő hatás elmarad. Mikor így beszél, nem tudom, hogy leüssem-e, vagy ne. Ugyanis idegesítő tud lenni, viszont alapjában véve nagyon aranyos. :)

Z mosolyogva megforgatja a szemét, majd hátat fordít Stellának, hogy a lány fel tudjon ugrani a hátára. 

Míg őket nézem, ismét elgondolkodom: kicsit mintha visszaugrottunk volna az időben, mikor még nem is járt senki senkivel, csak barátkoztunk... Stella és Zayn az érzéseik kimutatását kivéve majdnem teljesen ugyan úgy viselkednek, mint akkor. És igen, ez pozitívum. :) 

Amikor visszafordulok Liam felé (és eltűnődöm azon, hogy miért és mikor álltunk meg), kisebb szívrohamot kapok, ugyanis szinte egyből Li hátán találom magam. 

Ahogy közelebb érünk, meghallom a rajongók sikoltozását, majd kicsivel később meg is látom őket; a lányokat, akik közül sokan táblákra írt üzeneteket tartanak a fiúk felé, a nevüket ordítotják, és önkívületi állapotukban sikítoznak. Mikor meglátnak minket, először még izgatottabbak lesznek, majd leesik nekik, hogy két új embert is látnak kedvenceik hátán. Egyből elcsendesednek, kis ideig csak néznek, majd, mikor beérünk az üvegajtón, már hallom, ahogy zúgolódik a tömeg. 

 - Erre számítottál? - kérdezem halkan Liamtől. 

 - Nagyjából - bólint. 

 - Aha... 

Olyan szempontból kínos az áthaladásunk, hogy sutyorgások és halk beszéd közepette sétálunk végig a directionerek által kialakított helyen a többi utas után, akik valószínűleg szintén kellemetlenül érzik magukat. A rajongók csak merednek ránk, tekintetükben értetlenség és kíváncsiság keveredik a féltékenységgel, kisebb csoportokban tárgyalnak arról, hogy vajon kik lehetünk. Még a ruhát is elfelejtik letépni a fiúkról, annyira meglepi őket a jelenlétünk...

Stellával a limuzin ablakára tapadva figyeljük az elhaladó épületek sorát. A belvárost elhagyva elérünk London gazdag negyedébe, ahol szebbnél szebb házak tárulnak elénk. 

 - Caroool! Gyere már, ezt nézd! - hallom meg Stell hangját a másik oldalról. Mikor felé fordulok, izgatottan néz vissza rám. Hevesen integet, hogy menjek át hozzá, majd tekintetét visszafordítja az ablak felé. - Én. Itt. Akarok. Lakni - teszi meg tagoltan a kijelentést.

 - Menj arrébb, nem látom! - lököm meg finoman, mire engedelmesen arrébb csusszan. - Hűűű! - az elém táruló látvány valóban gyönyörű. 

- Miért állt meg a limuzin? - érdeklődik Stella a Cuki Hangon, amit (állítása szerint) még az általánosban fejlesztett ki (tudjátok, senki sem szeret dogát írni...). 

 - Mert. Mi. Itt. Fogunk. Lakni - válaszol Harry Stella stílusát parodizálva. Stellára kapom a fejem, ő velem egy időben teszi ugyan ezt. 

 - ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! - visítunk fel egyszerre. Igen valószínű, hogy a környezetünkben lévők maradandó halláskárosodást szenvedtek... 

Stellával elsőként szállunk ki a limuzinból, és lassan a ház felé indulunk. Fel akarom fedezni minden négyzetcentiméterét, szerintem itt még a por is modern és csodaszép... Merengésemből Stella sikolya rángat ki, majd, mikor rá pillantok, már a vízből mered dühösen a parton röhögő Zayn-re. Én Liam kezébe nyomom a telefonom, nekifutok, és Stella után ugrok egy kicsit sem elegáns bombával, pont, mikor a csomagszállító autó leparkol a ház előtt. Csurom vizes barátnőm amolyan "te hülye vagy" fejjel néz rám, aztán végül elkezd nevetni rajtam, ennek következtében lenyomom a fejét a víz alá. Prüszkölve bukkan fel fél méterrel arrébb, majd - mielőtt bármit is tehetnék volna - villámgyorsan hozzám löki magát, és ezúttal ő nyom le engem. Ezután nem telik el sok idő, Stella megteszi a "Mindjárt szétfagyok" kijelentését, így a fiúk segítségével kimászunk a medencéből. Kiráz a hideg, tenyeremmel dörzsölgetni kezdem a felkarom.
 - Lányok, azonnal menjetek átöltözni! - szól ránk Liam, amire Stella egy nyelvöltéssel reagál.
 - Igenis, apuci! Csakhogy a bőröndben vannak a ruháink! - emlékezteti "apucit" a Cuki Hangon. (Komolyan, most már legenda lesz :"D)
Paul ezt meghallva elkezdi kipakolni a csomagokat a limuzin, valamint a csomagszállító autó sofőrjével karöltve. Ezután mindenki megkapja a cuccát, és elindulunk felfedezni a házat. Az ajtót kisebb lökdösődés után sikerül kinyitni, szinte egyszerre esünk be az előtérbe. Már az is gyönyörű.
A falak vörösesbarna színűek - már ahol a falat nem üvegablak képezi -, rögtön három felé lehet elmenni. Előre nyílik egy félkör alakú, kitáguló rész, ahol a falak ívéhez alkalmazkodó ülőhelyek, valamint fogasok állnak. Két, üveglapos dohányzóasztalt is látok. Középen helyezkedik el az ajtó, pontosabban a helye, márványkirakással. Arra valószínűleg a nappalit találhatjuk meg.
Az elágazásnál jobbra tekintve a falra festményeket akasztottak, sőt, az előtér jobb és bal sarkában egy-egy márványtömbön álló szobor is áll, mindkét folyosó külső oldala többnyire üveg.
 - Jobbra van az étkező - közli Paul. - De persze a középső résszel is minden összeköttetésben áll. Balra van egy itthoni stúdió, valamint egy kialakított, békés zug is, és a moziterem. Ja, még jobb oldalt lehet lemenni az alagsorba - mindannyian nagy szemekkel, pislogva meredünk Paul-ra, aki megforgatja a szemeit, és sóhajt. - Menjetek...
Több se kell nekünk, máris őrült tempóban szétszéledünk, a csomagokat az előtér csempe-padlójára szórva. Stella és én az emeletet keressük meg, szobastoppolás okán.
Az első háló, ahova benyitunk, hatalmas. Az arany, a fekete, és a barna árnyalatok dominálnak benne. A mennyezet fehérre van festve, az ajtó felőli fal arany színű, halvány mintával, majd egy beékelődés következik, így az aranyat a csokoládébarna váltja fel. Étcsokoládé. Hátul két hatalmas ablak helyezkedik el a fal mentén, fehér és aranysárga függönyök vannak az ablakok bal széleire tolva. Az ablaktól kicsit előrébb egy franciaágyat látunk, kétoldalt éjjeliszekrényekkel. Az ágytól balra egy hatalmas szekrény magasodik, lakkozott fa oldallal és szegélyekkel, arany előlapokkal. Ennek középső részét tükör alkotja. Az arany, ferdén haladó fal mellett egy sminkasztal áll, ugyan abból a garnitúrából, mint a szekrény. A szoba bal oldalán, tőlünk nem messze két fotel van, közöttük üveg dohányzóasztal, távolabb pedig a fürdőszobaajtó. Feltehetőleg.
 - Azta! - suttogja mellettem Stella. - Menjünk! - rángat meg finoman, mire kilépek a szobából, és a következő ajtó felé veszem az irányt.
Ez egy pasztell szoba, legalábbis főként, ugyanis az egyik fal itt is szürke színben pompázik. Legalább olyan nagy ez is, mint az előző, viszont az ágy hatalmasabb. Az említett fekvőalkalmatosság a jobb oldali, szürke, textil-tapétás falnak van tolva, mögötte fa berakással. A szemben lévő, belső falon két nagy ablakot lehet látni, belső párkányokkal, mindkettőt úgy alakították ki, hogy lehessen rajtuk pihenni. Az ággyal szembeni (jobb oldali) falnál egy kis asztal helyezkedik el, rajta egy LCD tévével. Fürdő, padlószőnyeg...
 - Stoppolom - vigyorogva fordulok Stella felé, aki rám kacsint, és elrohan. Hát, jó.
Nemsokkal később Liam hangját hallom meg, ahogy engem szólongat.
 - Itt vagyok! - kiáltok ki a fiúnak, mire pár másodperc után meg is pillantom a fejét az ajtóban.
 - Hú - szétnéz a szobában. - Jó választás - elismerően biccent, majd megcsókol.
Ekkor Paul üvöltése hallatszik a földszintről. - És a csomagokkal mi lesz?!
 - Jaj, tényleg, a csomagok - sóhajok gondterhelten, majd Li-t magammal rángatva leszaladok a földszintre. Út közben a többiekkel is találkozunk, szinte egyszerre érünk a nappaliba, ahova Paul-ék által már bekerültek a bőröndjeink. Paul a mellkasa előtt összefont karokkal áll a csomagok mögött, és várakozón pillant ránk.
Harry a bőröndjéhez lép, kicipzározza, kiveszi a legfelső ruhadarabot, majd szó nélkül leszórja azt a földre. Nekünk sem kell több, mind egyszerre kezdjük kidobálni a ruhákat és cipőket a nappali lakkozott, fa padlójára; csak, hogy Paul-t idegesítsük. Az említett hitetlenkedve kapkodja a fejét közöttünk, mi pedig visszatartott nevetéssel szórjuk szét a ruháinkat a nappaliban.
Miután már mindent kellően "elrendezünk", a többiek hirtelen kirohannak a házból a hátsó üvegajtón át, egyedül hagyva engem és Liam-et. És Paul-t.
 - Hé, a ruhákkal mi lesz? - Pauly és én egyszerre kiabálunk a srácok után, egyedül Stella fordul vissza az udvarról.
 - Pakoljátok eeeeel! - könyörögve kiált vissza, alsó ajkát lebiggyeszti, fejét kissé lehajtja, és nagy szemekkel néz vissza rám.
 - Naaaa! - háborodok fel.
 - Légysziiiii! - a kiskutyapofi mellé a Cuki Hangot is beveti, minden igyekezetével próbál rávenni a dologra. Összeszűkített szemmel szuggerálom, erre elvigyorodik, és elszalad. Hát, van hová, mivel a telek (lehetne birtoknak is nevezni...) hatalmasnak tűnik a házból is.
Már éppen Stell után indulnék, hogy visszarángassam, de Li elkapja a karom.
 - Szúrjunk ki velük! - elvigyorodik, és rám kacsint. Természetesen egyből belemegyek. Naná!
 - Ismertesse a tervet, Mr. Payne! - szűkítem össze a szemeim ismét.
 - Azonnal, Mrs. Payne! - megint elvigyorodik.
 - Majd pár év múlva, Liam drága! - nevetek fel. - De mondjad mááár!
 - Oké... Szóval arra gondoltam, mi lenne, ha beszórnánk a ruháikat a szobáikba? - veti fel az ötletet.
 - De honnan tudjuk, hogy melyik kié? - értetlenül nézek rá, nem értettem, mit akar ezzel.
 - Hát pont ez az! - tárja szét a karjait. - Válogassanak csak!

Mikor sikeresen bedobáljuk a ruhákat a többiek szobáiba (és persze rendbe tesszük a saját dolgainkat), Liammel úgy döntünk, hogy bevásárolunk, mivel a hűtő üresen áll. Zayn kocsijával megyünk, ugyanis Liam a nyáron sikeresen letette a KRESZ vizsgát, mellesleg Zayn - nem is olyan rég vásárolt - Bentley-jének kulcsai a konyhapulton hevernek.

 - De mi van, ha kelleni fog neki? – kérdezem, mikor Li felkapja a pultról az említett tárgyat.

 - Most csak pakolásszon! – vigyorodik el, aztán elindul kifelé, én pedig egy vállvonás után követem.

Liam kijár a garázsból, megvárja, míg beülök, majd indít, és ezzel egyre távolabb kerülünk a kitörni készülő vihartól… :D

Stella szemszöge

 - Hol a kocsiim?! – hallom meg Zayn kétségbeesett ordítását. Kirohanok a konyhából az udvarra, hogy megnézzem, mi történt. Kiérve meglátom Zayn-t, ahogy hitetlen képpel áll a garázsban. Nagyon érdekelne, mit keres ott, de inkább nem kérdezem - felteszem azt a kérdést, ami először eszembe jut. 

 - Minek az neked? – kérdezem ’WTF?!’ fejjel.

 - Hát használni akartam! - fordul felém, eközben én kortyolok egyet a dobozos, kókuszos kakaómból.

 - Mire? – nézek rá egyre furábban. – Nincs is jogsid!

 - Háát… Bele akartalak ültetni, és… - kezdi, de nem hagyom, hogy folytassa.

 - Szerintem inkább ne fejezd be… - meredek rá tágra nyílt szemekkel.

 - Szerintem is jobb lesz! – neveti el magát, aztán hirtelen meghalljuk Louis üvöltését. Ma mindenki ordít?

 - Mi a szar?!

Zaynnel értetlenül nézünk egymásra, aztán én visszaüvöltök. - Mi bajod van ember?!

 - Ezt meg kell néznetek! Stella fehérneműje van a szobámban!

 - Hol? – Zayn már rohanna fel, de a karjánál fogva visszarántom.

 - Maradsz! – szólok rá, és felsietek a lépcsőn Tommo szobájába. 

Mikor belépek, Lou az egyik fekete melltartómat tartja a kezében, pántját a mutatóujjára akasztva. 

 - Azt hiszem, ez a tiéd... - nyújtja át a darabot. - Figyelj, hányas a...

 - Kussolj - morgok. - Nagyon remélem, hogy egy alsóneműmet sem szórták be Harry-hez... 

Megragadom azokat a ruhákat, amik az én tulajdonomban állnak, és a szobánk felé veszem az irányt. Természetesen odabent is mindenhol ruhák hevernek, egy póló például a virágos vázából lóg ki... 

 - Mit keres Harry alsóga… Fúúúj! – ejtem le az eddig kezemben tartott ruhadarabot, pont, mikor Zayn belép.

 - Mi az?

 - Harryt kérdezd! – fintorgok még mindig a földön heverő alsót bámulva.

 - Ó, pont ezeket kerestem! – sétál be vigyorogva Harry, és felmarkolja a saját ruháit, aztán kifelé indul. – Köszi, Stell! – int vissza a válla fölött.

 - Ez. Fájt – közlöm.

 - Nekem is – sóhajt Zayn, majd elindul Nialler szobája felé, mivel a szöszi átordít, hogy nála is akadnak ruhadarabok Zayn-től… 

Én pedig a Harry-lak felé veszem az irányt, az eltűnt szoknyáim és cipőim miatt. 

 - Hazza, nem találtál te itt női ruhaneműt? – sétálok be érdeklődve.

 - Nem – dugja gyorsan a háta mögé a kezeit, amiben sejtésem szerint az egyik sortomat szorongatja…

 - Szerintem meg de.

 - Nem, ez… Ez a… - hebeg. 

 - A szegecses sortom! – mondom, majd kitépem a kezéből az említett ruhadarabot. – A többit is kérem! – nézek rá számon kérően, mire behajtja az ajtót, ami mögött kupacban állnak az eltűnt ruháim… Szerintem még be is gyűjtötte a többiektől...

Lucky

Amikor már mindenki megtalálta az eltűnt holmijait, akkor jön meg Carol és Liam. Én a zár kattanásakor a többiekkel együtt készülök lecsapni rájuk, de mikor Cars belép, a kezében tartott kiscica elvonja a figyelmem.

Azonnal el is felejtem, hogy haragszom rájuk, és – azt hiszem – a többiek is. :)

 - Luckynak hívják! – adja a kezembe C a cicát, én pedig egyből elkezdek gügyögni neki. Gyengéim a kisállatok, na! :D

 - De cukiii! – egyből hanyatt vágódok a kanapén a nappaliban, és felemelem a cicát. – Most kaptad? – kérdezem mosolyogva, a kérdés erejéig C-re pillantva.

 - Aha – bólint, szintén mosollyal az arcán. 

 - Mesélni! – parancsolok rá, miközben felülök, és a kiscicát az ölembe ültetem. Dorombolni kezd.

 - Igen anyu! - huppan le mellém kuncogva.

 - Az te vagy – nevetek fel.

 - Kussojjá’! – „csap le”. 

 - Igen Anyu! – vigyorodom el, direkt hangsúlyozva az anyu szót. 

 - Szopjál gombot! – úgy tesz, mintha dühös lenne, aztán Liam-re pillant, elmosolyodik, és „megolvadva” mesélni kezd. – Szóval, az úgy volt…

*Carol szemszöge, egy kicsivel korábban*

- Maradj itt egy kicsit! – mondta Liam, és a kocsinál hagyott. – Mindjárt jövök! – szólt még vissza.

- Okéé…

Nagyon szép idő volt, nekidőltem a kocsinak, és néztem, ahogy egy csoport kisgyerek vonul át a zebrán. Azt hiszem, egy óvodás csoport lehetett. Valószínűleg bábszínházból, vagy valami hasonló programról mentek vissza. Épp hogy eltűntek a sarkon, Liam máris visszajött egy dobozzal a kezében, aminek a tetejére lyukak voltak vágva...

Carol szemszöge

Este megetetem Lucky-t, aztán lefekszem. Éppen a takarót húzom magamra, amikor megszólal a telefonom. Viber. :)

Stella írt, hogy nézzem meg a trendeket Twitteren. Első a „#HungaryCantWait1DConcert”. De aranyosak! Liamnek is megmutatom, aki válaszol nekik egy tweetben:

„Nyugi srácok, már csak másfél hónap, és ott leszünk! :) x”

Azonnal jönnek a válaszok, hogy „Srááácok! Liam észrevette!” meg, hogy„Válaszolt!!”, és „Liam, szeretünk titeket!”.

Aztán valaki elkezdi, hogy „@Real_Liam_Payne, ki volt az a lány akivel a reptéren láttak?”, a többiek meg folytatják. „@zaynmalik Kivel voltál délelőtt??” stb… Sorra bukkannak fel a tweetek, szinte kivétel nélkül mindegyik erről szól.

Aztán Zayn, nem tudom, hogy megnyugtatásként-e, mindenesetre kiírja, hogy „Srácok, akikkel láttatok, azok a barátnőink. És ne utálkozzatok, mert szeretjük őket! Igaz @Real_Liam_Payne? :D Szeretlek, @Stella_Official! x”

Liam pedig válaszol: „Igaz, @zaynmalik. ;) Szeretlek, @Carol_King”

Stella is beszáll, ezt írja: „@zaynmalik Én is téged, te agyatlan :DDD ♥”

Én is válaszolok Liamnek: "@Real_Liam_Payne meee too! :D <3 And all the directioners!”

Ezután nekünk jönnek az üzenetek twitteren, rengeteg embert kell unfollow-olnom, hogy ne írhassanak nekem, a követőim száma rohamosan nő. Tele vagyok értesítésekkel, nem győzöm követni, ki mit ír nekem, hányan követnek be hirtelen... Végül Liam veszi el tőlem a telefont, azzal az indokkal, hogy nem akarja, hogy totálisan megkattanjak reggelre. Jogos...