2. fejezet: Tony

Sziasztok! :)

Itt a második rész, és úgy döntöttem, kicsit felgyorsítom a dolgokat, hetente kb. két részt igyekszem hozni, egy biztosan lesz, de szerintem kettő is. :) Mert hát, 45 kész fejezettel állunk szemben, amit azért nem annyira nehéz átfogalmazni. :D Viszont van pár dolog, amire az előző verzióban nem figyeltünk, szóval itt már kell. :D De azt gondolom, hogy mindketten sokat fejlődtünk azóta. :)

Na, akkor itt a rész, remélem tetszik. :) Ó, a képen látható srác Tony, aki még párszor vissza fog térni a továbbiakban is. Erre nem írok smiley-t, mert aki olvasta már a blogot, az tudja, hogy Tony nem egy kellemes figura... Oké, komolyan elhúzok. :D

xx. S

_______________________________________________________________________________________________________________________

2. fejezet: Tony

Stella szemszöge

Reggel egy férfiparfüm erős illatára ébredek.

 - Harry, te mégis mi az Istent csinálsz? – ahogy felülök az ágyban, meglátom az említettet, ahogy a szobánkban ugrál egy parfümös üvegcsével a kezében, és mindenhová a tartalmát fújja ki.

 - Jó reggelt! – fúj az orrom elé egy adagot, mire köhögni kezdek, kezemmel próbálom elhessegetni az illatot.

 - Kicsit sem bizarr, hogy amíg alszom, te besettenkedsz a szobába, és telefújkálod a légteret parfümmel... - motyogom, mire Hazza levágódik mellém az ágyra, és megmutatja az üvegcsét. - Bleu de Chanel? - olvasom le a nevét. - Nem is lenne rossz, ha éppen... Ó, Istenem, nyissunk ablakot, könyörgöm! - felpattanok, és az ablakhoz rohanok, szélesre tárom. Orromat megcsapja a nyár végi levegő, kicsit kihajolok, hogy addig se fulladozzak Harry új illatától. 

 - Csak azért csináltam, hogy teljesen átvegyem az illatot - hallom meg Haz hangját a hátam mögül. 

 - És miért nem a saját szobádban csináltad? - tudakolom visszafordulva. 

 - Mert nem akartam, hogy a szobám is olyan szagú legyen - úgy néz rám, mint a hülyére. Hosszan kifújom a bent tartott levegőt, és a másik ablakot is kinyitom. - Na, akkor én megyek is... majd lent találkozunk - kacsint rám, majd int, és távozik.

 - Édes Istenem... 

Felkötöm a hajam, és lerohanok a konyhába, ahol Zayn-t látom meg. Szóval a többiek még lustálkodnak. Z a konyhapultnál ül egy bárszéken, érkezésemre felnéz a telefonjából.

 - Jó reggelt! – köszön mosolyogva, majd feláll, hozzám sétál és megcsókol.

 - Neked is – ölelem meg.

 - Csak nem szeretethiány?

 - Nem, csak... nem tudom - válaszolok bizonytalanul.

Belepuszil a hajamba, én pedig elmosolyodom. Beszívom az illatát, és sóhajtok egyet. Őszintén, milliószor jobb a Harry által telefújt szobánál... Nagyon jól esik az ölelése, és sokáig állunk így.

 - Éhes vagy? – motyogom a pulcsijába, megtörve a csendet.

 - Egy kicsit – mondja, majd eltol magától, mosolyogva kémleli az arcom.

 - Mit kérsz? – indulok el a hűtő felé.

 - Hát… Mi van itthon? – kérdezi, visszaül eddigi helyére.

 - Öhm… Hát tele a hűtő, és szerintem gyorsan együnk, mielőtt Niall felkel! – fordulok felé.

 - Egyet értünk! – biccent. – Hé, tudunk csinálni gofrit? – kérdezi pár másodperc csend után.

 - Hát, miért is ne? – vonok vállat.

Zayn előpakolja a hozzávalókat, én meg elkezdem melegíteni a gofri sütőt. Keverni kezdem a tésztáját, és a gofri pár perc múlva már sül is. Zayn szépen megáll a hűtő előtt, és háttal nekidől. Elé állok, ő mosolyogva néz rám. Felvonom a szemöldököm, és enyhén oldalra döntött fejjel várom, hogy leessen neki, hogy arra utalnék, hogy álljon arrébb… :)

 - Zayn, drágaságom… - szólítom meg.

 - Tessék? – vonja fel a szemöldökét, gondolom, meglepődik a megszólításon.

 - Megtennéd, hogy egy milliméterrel arrébb csusszansz? – mosolygok rá angyalian, kezeimmel imitálva az előbb említett mozdulatot.

 - Ja, bocsi, persze! – nevet fel, majd ellöki magát a hűtőtől, és leül az asztalhoz.

 - Köszönöm – intézek felé egy mosolyt a vállam felett. Kiveszem a hűtőből az epret és a tejszínhabot, és ezeket az asztalra teszem. Felvagdosom az epreket, és kicsit megolvasztom őket a mikróban, meg egy kis mézet is folyatok rájuk. Kiveszem a gofrikat a sütőből, és kirakom egy tányérra, aztán újabb adag keveréket teszek bele. A gőzölgő reggelit az asztalra helyezem, és rakok rá a felvágott eperből, valamint tejszínhabot is fújok rá.

 - Jó étvágyat! – tolom a tányért Zayn elé.

 - Köszi – mosolyog rám hálásan. – Finom! – jegyzi meg, miután megkóstolja.

 - Örülök, hogy ízlik… Éés kész van! – veszem ki a következő négyet, ugyan úgy elkészítem, mint az előzőt.

És ez így megy vagy 20 percig. Mindenkinek elég gofrit készítek, legalábbis becsléseim szerint. Niall étvágya köztudottan több ételt követel, így le sem állok. 

Miután kényelmesen megreggelizünk Zaynnel, felordítok az emeletre, hogy „REGGELII!”, mielőtt mind kihűlt volna.

Mindenki lerohan az emeletről, és levágják magukat az asztalhoz. Kicsit a nagycsaládos szülők jutnak eszembe, a többiek pontosan úgy viselkednek, mintha legalább az anyjuk lennék. Mármint a reggelinél, mert amúgy túlnyomórészt Cars és Liam a "felnőttek". :)

Én felmegyek az emeletre, hogy rendbe szedjem magam. Mivel kint dög meleg van, felveszek egy farmer sortot, egy szürke, rövid ujjú, Spongebob-os pólót és egy Vans márkájú, sötétkék tornacipőt. 

A hajamat egyszerűen kiengedem, nem is vasalom ki, göndören hagyom. Általában vasalom, mert sokszor idegesít, viszont ma nem akartam sokat vesződni vele, úgysem megyünk sehová.

Lesétálok a földszintre, ahol Zayn és Louis szórakoznak. De mielőtt megtudhatnám, mi a téma, Harry a karomnál fogva behúz a fürdőbe, elővigyázatosan a számat is befogja.

 - Úristen, Styles, a frászt hozod rám! – fordulok felé idegesen. Hazza közben becsukja a fürdőajtót.

 - Bocs, de segítened kell!

 - Miben? – nézek rá értetlen fejjel.

 - Hát… Kössünk alkut – ajánlja, én pedig figyelmesen hallgatom, ezt egy biccentéssel jelzem. – Te segítesz nekem megszívatni Louis-t, én pedig… Mondjuk, fuvarozlak 3 hónapig, ahová és amikor csak akarod!

 - 4 hónap! – pillantok rá összeszűkített szemekkel.

 - Legyen fél év, és mostantól Szexisten Styles-nak kell hívnod! – nyújtja a kezét. - Bizonyos esetekben.

Sorozatgyilkos pofával kezet rázok vele, és ő is így néz rám. Ilyenkor olyanok tudunk lenni, mint a drogdílerek. 

Haroldka rám parancsol, hogy senkinek nem mondhatom el, ami az imént történt… Hát jól van. Egyre inkább egy filmben érzem magam. 

 - Hé, gyerekek! – ugrik be a nappaliba Nialler, kezében a telefonjával.

 - Mizu? – néz fel rá Zayn, aki mellé abban a pillanatban ülök le.

 - Anyukám üzent, hogy holnap érkezik vonattal ide – mosolyodik el.

 - Hoz megint olyan finom sütit? – csillan fel Louis szeme.

 - Hát, biztosan – biccent Nialler. Maura süteményét már én is kóstoltam, valóban isteni - viszont a receptet senkinek sem árulná el. :)

 - Szupii! – vigyorog Lulu.

Ezt a napot berendezkedéssel töltjük, és elmegyünk kicsit sétálni a rég látott belvárosban. Persze inkognitóban, hogy ne rohamozzanak meg a rajongók.

Másnap reggel, amint felkelek, az fogad, hogy Carol a csípőmön ül. Úgy látszik, ez már rendszeres lesz. Tegnap Harry, ma meg Carol... 

 - Jó reggelt, álomszuszék! – vigyorog.

 - Reggelt! Két dolog. 1: Fél nyolc van - pillantok futólag az órára. - 2: Miért is ülsz rajtam? – kérdezem, hátul a könyökömön támaszkodva.

 - Mi a… Carol? – ül fel Zayn is, meglepett arckifejezéssel. 

 - Szia! – mosolyog rá, aztán visszafordul hozzám.

 - Stellykém, el kell jönnöd velem!

 - Lassíts! Mikor? Hova? Miért? És ne hívj Stellykémnek, mert tudod, hogy utálom. 

 - Ma. Boltba. Mert megkérlek rá – pillant rám aranyosan. 

 - Jó... De ma mikor?

 - Hát, Niall anyukája 10-re jön, és én arra gondoltam, hogy olyan nyolc-fél kilenc fele elindulhatnánk. Csak elemet kéne venni, és közel van a Tesco… - magyarázza.

 - Jó, elmegyek veled, csak szállj le rólam, mert így a büdös életbe se indulunk el – nevetem el magam.

 - Ja, bocs – kuncog. – Zayn, nem baj, ha elrabolom? – kérdezi.

 - Nem, csak hozd is vissza! – kacsint rá vigyorogva.

 - Meglesz – hallom a szobából C nevetését. Én eközben bementem a mosdóba, hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak.

 - Hoznál nekem valami ruhát? – kiabálok ki Carol-nak fésülködés közben. - És a hajvasalómat!

 - Persze!
 - Köszi! - nyúlok ki mosolyogva a ruhákért és a hajvasalóért. - Szeretleeek! - kiabálok ki, ismét a csukott ajtó mögül.
 - Én is téged édesem! - kiált vissza Zayn elváltoztatott, ijesztően magas hangon, mire elnevetem magam.
 - Jaj, tudom - szólok vissza még mindig nevetve.
 - Olyan vaaagy! - Z még mindig az erőltetett női (arról nem tudok, hogy normális is van neki, de menjünk biztosra :"D) hangján reagálja le előbbi mondatom.
Mikor végül le tudok állni a nevetéssel, megnézem, mit is rakott össze nekem Carol. Egy sötétkék, ujjatlan felsőt egy kis foltokból álló, halálfejet formázó nagy mintával, ami szinte az egész topot beteríti. Szeretem ezt a felsőt, a nővéremtől kaptam a születésnapomra. Ehhez egy kiszaggatott, fekete rövidnadrágot választott, szintén fekete, vékony övvel. Ehhez azt hiszem, tökéletes lesz a fekete, nyári csizmám.
Miközben felveszem a ruhákat, felmelegedik a sütővas, így sikerül kivasalnom a hajam. 

Már sem Carol, sem Zayn nincs a szobában, mikor kimegyek, így a lerohanok a konyhába, ahol megtalálom C-t. Egy háromnegyedes ujjú, zöld inget visel farmer rövidnadrággal, amit egy fonott, barna öv tart a csípőjén. Lábán egy egyszerű, barna szandál látható, szőke haját laza kontyban viseli a feje tetején, amiből kiszabadult pár tincs.
Érkezésemre feláll eddigi helyéről, a kezembe nyom egy almát, majd köszön a srácoknak és engem maga után húzva elhagyja a helyiséget.

Kilépünk a Tesco-ból, mindketten energiaszeletet eszünk, mivel otthon elmaradt a normális reggeli. Mint kiderül, kicsit tovább voltunk bent a kelleténél, ugyanis az óra már fél tízet mutat! És nincs túl közel az a pályaudvar… Futólépésben kezdünk haladni az úti cél felé, mivel Cars azt beszélte meg a srácokkal, hogy ott találkozunk. 

 - Siess! – mondja nekem C lihegve.

 - Fussak? – pillantok rá.

 - Ne, csak siess!

 - Fussak? – ismételem meg magam, miközben felnevetek.

Ő csak megrázza a fejét, mire én futni kezdek. Utánam kiabál.

 - Stella Forster, állj már meg! – ordít, zeng tőle a viszonylag csendes utca.

 - Mi, Stella Forster?! – halljuk meg a túloldalról, majd egyre több lány kezd izgatottan visongani, és felénk közeledni.

 - Kösz szépen, Caroline! Most miattad futhatunk! – förmedek rá.

 - Pff, te fuss, nekem nem ke… - kezdi, de nem tudja befejezni, ugyanis őt is kiszúrják, meg valószínűleg engem is hallanak, ahogy a nevét mondom. – Na, jó, most már fussunk! – biccent, mire felugrok a hátára, és csapkodni kezdem.

 - Gyerünk, menj máár! – ordítok rá.

 - Oké! – rántja meg a vállát, majd egyszerűen ledob. Nem esek el, csak meglepődöm, de hamar magamhoz térek. Sajnos nem a kedves, "hú, tök jó arcnak tűnsz", "milyen édik vagytok" stb. féle csajokkal van dolgunk. Oké, nem is a pszichopata "mindjártkinyirlakúúúdeutállak" típus, inkább a "jaj, ott a "férjem" barátnője, meg akarom érinteni ááá" fajta. Szépen meghatároztam, ugye? :D

 - Hé, feltűnt, hogy ez aszfalt?! – érek Cars mellé.

 - Te mondtad, hogy menjek! – von vállat ismét, miközben mentjük a bőrünket és a ruháinkat…

Egy idő után – mikor már kezdünk fáradni – megszólalok: - Figyu, ha történne velem valami, megmondanád Zaynnek, hogy… - kezdem, viszont ekkor meglátunk egy nagy fekete kocsit, ami nyitott ajtóval vár minket. Paul int a volán mögül, hogy siessünk, mi pedig gyorsan felugrunk a kocsira, ahol a fiúk is ott vannak.

 - Ne már, Paul, pont most kellett? – kérdezi Zayn.

 - Bocs, de ez a dolgom! - indít Paul.

 - De most már sose tudom meg! – nyavalyog.

 - Jaj, úgy is csak azt akartam mondani, hogy szeretlek! – nevetek fel, és megölelem.

 - Tényleg? – néz rám.

 - Most úgy nézel, mintha nem tudnád! – pillantok rá én is furcsán, Carol meg elneveti magát, de nem miattunk, hanem Liam kezdi csikizni… J

Carol szemszöge

A kocsi megáll az állomástól nem messze, pont 9:50-kor. Kipattanunk belőle (mint a szikrák :DD), és beállunk a zebrához. Stella szemei kitágulnak, ahogy meglát valami - számomra is ismerős - alakot a szemközti oldalon sétálgatni.

 - Menj el, menj el, menj el…! – hajtogatja Stella. Mikor látja, hogy a fiú elindul egy irányba, ezt kezdi el: - Elmegy, elmegy, elmegy! Francba, visszajön, visszajön, visszajön! – hadarja, majd mögém bújik (?).

 - Stella, ez az, akinek gondolom? - pillant rá Li. 

 - Ha Tony-ra gondolsz, akkor igen! – mondja a vállam felől kukucskálva. – Észrevett? – kérdezi cérnavékony hangon.

 - Nem hiszem – rázom a fejem. Ekkor a lámpa zöldre vált. Stell lehajtott fejjel, Zayn kezét szorongatva indul el a zebrán.

 - Elment már? – kérdezi az előttük haladó Harry-t.

 - Nem, ott áll a póznától nem messze – válaszol amaz.

 - Basszus! – szitkozódik.

Mikor átérünk, befordulunk a pályaudvar főkapuja felé.

 - Na? – kérdezi tőlem Stell.

Hátranézek.

 - Jön! Mögöttünk van, de nem vett észre - tájékoztatom.

 - Neee már! – nyavalyog. - Legalább nem lát.

Ekkor Tony eltűnik a szemem elől, mivel levágjuk az utat az épületek között.

 - Miért félsz tőle, leütöm, ha akarod... – vigyorog Zayn.

 - Dolgod volt vele? – vigyorog Harold perverzen. Hát, a Tony-s időszakban nem volt túl aktív résztvevő az életünkben, szóval nem nagyon tud semmit. 

 - Igen – válaszol barátnőm idegesen.

 - OLYAN dolgot volt vele? – kérdezi Paul, akinek ezen kérdésén kicsit megilletődtem.

 - Nem, csak majdnem – válaszol Stell. 

 - Kifejtenéd az előbbit? – sétál melléjük Louie. - Lehet, hogy én vagyok a hülye, de nagyon nem világos. És mi sem nagyon dumáltunk ilyen dolgokról akkoriban. 

 - Hát nem akartam, mit kell ezen kifejteni? – néz rá Stell. – Rám mászott – közli szárazon. 

Beérünk a pályaudvarra, és keresni kezdjük a 7-es peront, ahol Maura vonata befut. Mikor megtaláljuk, meghalljuk a bemondót, miszerint a vonat késni fog. Míg várunk, Tony oldalog oda.

 - Szia, Stella – köszön szégyenlősen. Már majdnem elfelejtem, milyen is valójában, hogy miért fél tőle Stella. Igen, mindig így kezdi el... Istenem, de gyűlölöm. 

 - Szia, Tony – köszön vissza Stella, nyugalmat erőltetve magára.

 - Mi újság veled? – érdeklődik. Már majdnem bájos... 

 - Áh, semmi érdekes, tudod mi éppen várunk valakit… - makog Stella. Tony-val én sem osztanék meg akármit, bármit ki tud hozni a dolgokból. Előre fel kell készülni az ilyenre, komolyan. Furán van összerakva ez az ember...

 - Talán a barátodat? – kérdezi felvont szemöldökkel. Elég ijesztően néz. Fúj.

 - Nem, ami azt illeti…

 - Remek, akkor egy randi? – szakítja félbe. Zayn megszólalna, de megelőzöm.

 - Haver, figyelj, ő a barátja – mutatok Zayn-re – fogtad, köcsög? – állok elé. Magamat is meglepem ezzel, alapból nem ilyen vagyok. - És mi ez már? "Akkor egy randi?" Te jó Ég... 

 - Áh, igen, a kis Carol – mér végig. Az a perverzség a tekintetében, na, meg ami az arcára van írva... Undor jelenik meg az arcomon. – Milyen nagyot nőttél – vigyorog rám.

 - Lehet eltűnni, haver! – lép oda Liam is.

 - Szóval… - keresi Stellát a szemével, aki ekkor kezd integetni valamerre.

 - Mary néniiii! – siet el arra felé.

Mi közben visszalépünk a "helyünkre", a csapat dühösen méregeti Tony-t, aki viszonozza ezt a gesztust. Paul is akcióra készen áll, bár fél szemével Stella után nézeget. 

 - Van Mary nevű rokona? – súgja Zayn a fülembe.

 - Nincs – rázom a fejem, szintén suttogva.

 - Értem – biccent.

Stella lehajtott fejjel somfordál vissza hozzánk, gondolom, nem akar itt hagyni minket Tony-val. Beáll a helyére, vagyis Zayn és közém.

 - Mi van Mary nénivel? – kérdezi Tony.

 - Ó, hát felszállt a vonatra! – mutat a járműre, aminek épp bezáródott az ajtaja, és el is indul. Tony bólint, ezt követően csendben állunk tovább.

 - Azért eljöhetnél velem valamelyik nap vacsorázni – szólal meg egy idő után Tony.

 - Még mindig a barátnőm – jegyzi meg Zayn unottan.

 - Tony, neked nem ott kéne állnod? – mutok a peronra, ahol az a járat áll, ami Tony külvárosi lakhelyére jár ki. Ha még ott lakik.

 - De, csak…

 - Akkor menj oda – mondja Zayn halál nyugodtan, rá emelve a tekintetét. Elég ijesztően nézte Tony-t, meg kell hagyni… Olyan "focicsapatgyilkoló" fejjel. 

 - Nem kell kétszer mondani, cuki-fiú! – vigyorodik el csúfondárosan Tony, és elsétál.

 - Utálom – szólal meg másodpercekkel később Stella, a földet pásztázva.

 - Én is – biccentek Zaynnel együtt.

Stella szemszöge

Eme kellemetlen incidens – és Maura fogadása után – hazamegyünk. Niall anyukája vissza is indult Írországba, mivel Niall nevelőapja most tervezett hazamenni az üzleti útjáról.

Mi pedig megnézünk egy filmet, valami akciós izét. Én nagy részében Twitterezek, visszakövetek embereket,  valamint válaszolgatok itt-ott. Éljenek az izgalmas esték. :)